A XIX. században a budapesti tudományegyetemen (jelenlegi neve Eötvös Loránd Tudományegyetem) fizika professzora Jedlik Ányos (1800-1895) hosszú pályafutása alatt folytonosan részt vett az elektrotechnika fejlesztésében.
Már 1828-ban megszerkesztette az első, elektromágnessel felépített, kommutátorral ellátott egyenáramú motor működő modelljét (Jedlik Á. elnevezése: "villámdelejes forgony" - ld kép). 1861-ben a világon szintén elsőként írta le az egyenáramú villamos energia termeléséhez felhasználandó öngerjesztés elvét és unipoláris generátorában megkísérelte annak alkalmazását. Mivel sem az egyenáramú motor, sem az egyenáramú generátorhoz fűződő találmányait nem szabadalmaztatta, a világ másokat ismeri el azok feltalálóinak. Jedlik Ányos munkásságának értékét mégis igazolja egyrészt az, hogy már 1855-ben működő villamos kocsi (autó vagy mozdony) modellt készített.
Az 1873-ban, a bécsi világkiállításon bemutatott kaszkád kapcsolású feszültségsokszorozó kondenzátorát (Jedlik Á. elnevezése: "csöves villámfeszítő"), ezzel megalkotva a későbbi kaszkád kapcsolású lökésgenerátorok alapelvét, melyért a "Haladásért" éremmel tüntette ki a bíráló bizottság. Ennek elnöke az a német Werner Siemens volt, aki 1866-ban - többek között - szintén felfedezte az öngerjesztés elvét, és azt "dinamóként" elnevezett egyenáramú generátorában alkalmazta.
Az erősáramú elektrotechnika megalapításában és hazai fejlődésében óriási szerepe volt a Ganz gyárnak és az ott dolgozó mérnököknek - részletesen a következő oldalon.