A Ganz gyár felismerve az indukciós motor jelentőségét Kandó Kálmánt (1869-1931) bízta meg annak fejlesztésével. Kandó Kálmán több típus megalkotása után kezdeményezte az indukciós motorral történő, váltakozó áramú vasúti villamos vontatás Ganz gyári fejlesztését. A Ganz gyár 1897-ben megnyerte az olasz Valtellina vasút villamosítási tenderét. Kandó Kálmán terve és irányítása nyomán 1902-től mintegy harminc éven keresztül háromfázisú (két felső vezeték + a sín) vontatás valósult itt meg 3 kV, 15 Hz táplálással, amit külön erőmű állított elő.
Az első világháború után Kandó Kálmán a Ganz gyár keretében megalkotta Magyarország részére a világon is úttörő jellegű egyfázisú, 16 kV-os 50 Hz-es vasút villamosítási rendszert. Ennek legfontosabb jellemzője a normál hálózatról történő betáplálás volt, így külön erőművekre nem volt szükség. Magyarország villamos vontatási rendszere így az országos energiagazdálkodás szempontjai szerint alakulhatott ki. Kandó Kálmán az indukciós hajtó motor fordulatszám-nyomaték jelleggörbéjének a vontatáshoz törtnő illesztését a fázisszám, ill. a pólusszám változtatásával oldotta meg. E mozdonyokba ezért Kandó Kálmán fázisváltót épített be, amely megoldotta a sebességfokozatok kialakítását.
Kandó Kálmán sajnálatos korai halála miatt Verebély (ejtsd Verebéji) László (1883-1959) folytatta munkáját a Magyar Államvasutak (MÁV) részéről. E mellett irányította az első olyan nagy országos erőműnek a létesítését (Bánhida), amely a vasút ellátásán kívül, 110 kV-os távvezetéken a budapesti hálózatba is betáplált. Ő volt az, aki az országos együttműködő villamos energiarendszer első terveit kidolgozta. Az 1930-as években a jelenlegi BMGE-en megalakította a Villamos Művek és Vasutak Tanszékét, így az erősáramú elektrotechnika egyik fontos ágának professzora lett.
Tungsram - "Egyesült Izzó"
A villamos energia felhasználásának egyik másik jelentős ágában, a világítástechnikában szintén több, jelentős magyar technológiai újítás és találmány született. Ezek jelentős része a röviden "Egyesült Izzónak" nevezett budapesti (eredetileg újpesti) gyárhoz fűződik. Ezt a gyárat külföldön Tungsram néven ismerik. E gyárnak a kutató laboratóriumában - főleg a két világháború között - több kutató az erősáramú elektrotechnikához nem kapcsolódó területeken is jelentős eredményeket ért el.
Az izzólámpa elterjedését alapvetően befolyásolta az, hogy ez a gyár 1906-ban megvásárolta Just Sándornak és a horvát származású Franjo Hanaman-nak a wolframszál előállítására vonatkozó szabadalmát és megkezdte az izzó gyártását (ld. 4. kép). A későbbiekben újabb szabadalmakkal továbbfejlesztett izzólámpa az egész világon elterjedt, ami az Egyesült Izzó jelentős fejlődését hozta magával. (Ismeretes, hogy Edison már l880-ban szabadalmaztatta a szénszálas izzót, de kedvezőtlen műszaki adottságai miatt még nem vált a legfontosabb világító forrássá.)
Az Egyesült Izzó 1921-ben kutató laboratóriumot hozott létre, amelyben az izzólámpák folyamatos tökéletesítése során Bródy Imre (1891-1944) feltalálta az un. kriptonlámpát. Ő az izzólámpákban általában használt argon-nitrogén gázkeverék helyett a hosszabb élettartamot és jobb hatásfokot biztosító kripton-xenon töltést használta optimalizált alakú burában (ld 5. kép). A találmány gyártásához Polányi Mihállyal együtt működve 1934-ben kidolgozta a kripton-xenon keveréknek a levegőből történő előállítási technológiáját is.
Az Egyesült Izzónak az 1930-as években Aschner Lipót volt az üzleti életben nagysikerű vezérigazgatója, akinek a fizika fejlődési irányainak felismeréséhez is kiváló érzéke volt.
A kutató laboratóriumban, ebben az időszakban dolgozott Gábor Dénes (1900-1979). Kezdetben még Németországban nagyfeszültségű távvezetékek tranziens jelenségeinek megfigyelésére szolgáló katódsugárcsöves oszcillográffal foglalkozott. Az Egyesült Izzóban már 1933-34-ben plazma (erősen ionizált, villamos szempontból csaknem semleges gáz) lámpát fejlesztett ki, de azt akkor még nem gyárthatták. Gábor Dénes ezután Angliába emigrált. Itt az elektronoptikai területen dolgozott, és így jutott el a holográfia (teljes képalkotás visszavert fényhullámokkal) feltalálásáig. A lézer felfedezése után Gábor Dénes létrehozta a lézer hologramot. Szakmai, tudományos munkássága -különösen a holográfia megalkotása- elismeréséül 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Aschner Lipót 1935-ben Bay Zoltánt hívta meg az Egyesült Izzó kutató laboratóriumának élére. Ebben az időszakban az Egyesült Izzó a világítás- technika mellett élenjáró elektronikai és híradástechnikai gyárrá is vált, de a fizika legújabb irányainak kutatását is támogatta.
Aschner Lipót javaslatára 1942-ben Bay Zoltán a jelenlegi BMGE első atomfizikai tanszékét szintén megszervezhette. Ő az Egyesült Izzóban radarkísérleteket is végzett és 1946 februárjában munkatársaival együtt Európában elsőként megmérte a Föld - Hold távolságot. Bay Zoltánnak 1948-ban el kellett hagynia az országot, de az USA-ban professzorként sikeresen folytatta tevékenységét. Ottani eredményei közül kiemelkedik az, hogy 1983-ban a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal az ő új, a fénysebességre alapozott méter definícióját fogadta el az egész világra szóló etalonnak.
Tovább az erőművek területén elért magyar eredményekről szóló leíráshoz