A XIX. század végén a váltakozó áramú energiaátvitel fejlődésére rendkívül jelentős hatású volt az akkori Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár-ban (továbbiakban Ganz gyár) kialakuló fejlesztés és gyártás. Annak az elektrotechnika jelentőségét felismerő igazgatója Mechwart András hozta létre az Elektrotechnikai Osztályt Zipernowsky Károly (1853-1942) vezetésével. A kezdetben egyenáramú gépeket és ívlámpákat készítő részleg mérnöke lett még Déri Miksa (1854-1938) és Bláthy Ottó Títusz (1860-1939).
Zipernowsky, Déri, Bláthy közös munkával hozták létre és 1885-ben szabadalmaztatták a transzformátort (ld 2. kép). Érdekes, hogy a váltakozó áramú energiaátvitel alapberendezésének "transzformátor" elnevezése is az egyik feltalálótól Bláthy Ottó Titusztól származik.
A transzformátor szabadalmaiban (azt két szabadalom védi) a feltalálók a már ismert, a menetszámok arányából származó áttételen kívül, két alapvető elvet átalánosítottak. Egyrészt a transzformátoroknak mind a primer, mind a szekunder oldalán előírták a fogyasztók ill. a betáplálások párhuzamos kapcsolását, ami 1885-ig nem volt általánosan használt eljárás. Másrészt a zárt vastestet a transzformátor elengedhetetlen szerkezeti elemének írták le. Mindkét tényező a feszültségek stabilizálását, ezáltal a szabvány feszültségek bevezetését segítette elő. A párhuzamos kapcsolás szükségességének kiemelése viszont még lehetővé tette az energia rendszerek fokozatos kiépítését, ezáltal azok gazdaságos beruházását.
Érdekességként meg kell említeni, hogy a Ganz gyár az első transzformátorokat lakkozott lágyvashuzalból készített külső zárt vasköpennyel állította elő, de még 1885. végén a mai értelemben használt lemezelt vasmagot is elkezdte alkalmazni.
A Ganz gyár a transzformátor bevezetése után azonnal áttért további váltakozó áramú berendezések gyártására is és az akkori értelemben viszonylag nagy energia rendszerek kiépítésére is sikeresen vállalkozott (pld. Róma villamos energiával való ellátását már 1892-ben vízerőmű szállítással és viszonylag nagy távolságú energiaátvitel kiépítésével oldotta meg).
A transzformátor feltalálása mellett a három mérnöknek további jelentős egyedi találmányai is voltak és hosszú életük során még sokat tettek az elektrotechnika fejlődéséért. Közülük csak a jelentősebbeket említjük meg.
Zipernowsky Károly mintegy 60 erőmű építésében vett részt és ő lett a jelenlegi Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetemen (BMGE) az elektrotechnika oktatásának első professzora.
Déri Miksa a budapesti, váltakozó árammal ellátott épületek felvonói részére az un. repulziós motort fejlesztette ki és részese volt Bécs villamos energia ellátása kiépítésének.
Bláthy Ottó Títusz élete végéig a Ganz gyárban dolgozott. Ott alapvető munkája volt már 1889-ben a máig használt indukciós fogyasztásmérő megszerkesztése és szabadalmaztatása (ld 3. kép). Az 1930-as években világhíres magyar turbógenerátor gyártást szintén ő indította meg.
A váltakozó áram felhasználásában döntő jelentőségű volt a szerb származású Nikola Tesla találmánya, a többfázisú rövidre zárt aszinkron motor (indukciós motor). Ezt ő az USA-ban szabadalmaztatta (1888), de az ötlet - visszaemlékezése szerint - budapesti munkássága alatt (1881-82) született meg benne.